LÓ:
A magyar nyelv legviccesebb szava. Ez abból állapítható meg, hogy elképzelhetetlen olyan beszédszituáció, amelyben a szó kiejtése nem okozna visszafojthatatlan röhögést. A tételt indirekt módon is sikerrel bizonyíthatjuk: fosszuk meg a szót különös jelentésárnyalatától, hatástalanítsuk a nyelvi jelt annak fogalmi jelentésével párosítva – az így kapott szituáció, miszerint egy ló odalép hozzánk és azt mondja, hogy “ló”, a világon elképzelhetõ egyik legviccesebb jelenet mindjárt a papagájos Monty Python után.
Példamondatok: Túrós hátnak közös a lova. Rakd már arrébb a lovat, nem látom a tévét. Jaj, Joszif Visszarionovics Sztálin, megint leetted magad, te ló! Amelyik ló ugat, az nem harap (viszont imposztor). Így látható hát, hogyha deriváljuk a korábban már 2,49-re integrált negyed(és fél)fokúan exponenciális lovat, 4-et kapunk.
1967:
1967-nek nevezzük azt az évet, mikor Lovasi András megszületett, legalábbis egy dalszövege szerint. Mellesleg valami másik pofa is születhetett akkor, de õ már halott. Nem is beszélve a legalább tizenkét azévben született vízvezetékszerelõrõl.
Példamondatok: Egész életemben arra vártam, hogy elmenjek 1967-be, erre nem rámesett ez a polip?! 1967 felülést tudnék csinálni, ha 1966-tal több menne, mint most. Szia, 1967 vagyok és szerintem dögös a topod.
AGRICOLA:
Agricolának nevezünk minden olyan reneszánszkori rétort, akire rohadtul nem vagyunk kíváncsiak hajnali fél négykor Peter Mack értõ tanulmányában.
Példamondatok: Két teherhajó és három Agricola jött szembe vele aznap délután.
EGYÜTTZENÉLÉS:
Együttzenélésnek nevezzük azt a dolgot, ami megtévesztõen olyan spirituális (?!) élmény mint a szeksz, csak kevesebb testnedvvel. Legalábbis ideális esetben.
Példamondatok: Látod ott, a sarkon túl azt a bazi nagy együttzenélést?, Azt az együttzenélés mindenit!
