A francia nyelvvel való heves és igen változó viszonyom tükrében igen érdekes leletre bukkantam. Ismerõs érzelmes idegennyelvû naplójegyzetének lemûfordítása még 2007-bõl. Fõmûm.
"Ez volt egy alkalom tegnap ami én léteztem rosszaság. Ez az én õsi kis barátom aki akar engem megtalálkozni mikor õ van érkezett Budapestre. És ezért õ hiszi azt hogy én dépasztam õt (mivel én nagyon haragos vagyok ellene - a repedésünk miatt) mi vagyunk találkozás tegnap két hiteles barátokként. De… nekem volt mindig érzelmem ami õ többet… És õ engem hiányt szenved nagy mértékben. Döntetlen - én nem akarom hogy õ tud - én valamit írok így. Nekem kell neki figyelmeznem az én tárnámat. Én le fogom tenni. Nagyon jól...
És mikor detto! Õ engem fordít aki õ akar igazságosan engem látni. És kicsit van hogy én kezdeményezem az észreveszést – egy pontból a kilátásból. De a jobb van hogy én vagyok elég hogy mi váljunk vagyunk halmazzá. Igen, egy nappal."
