Ma válogatott torturisztikai élmények Marcsival, amik röviden: a seggkantár nevû eszköz feltalálása, mellyel a ló hátsó fele is irányítható (négykerék-meghajtás), találkozás és majdnem autogramkérés az új szuperképességet kifejlesztõ = vizen nemcsak járó de át is menõ turista Jézussal, három teletabi szemrevételezése, a traktorbuszjáratra majdnem felszállás, aztán van az a szobor, amin a Radnóty József nádor-manöken korában úgy csípõileg befeszít, meg a másik, ahol az oszlopból úgy melltájt kinõtt Szarvas Gábort egy törpe kislány próbálja megvesztegetni némi fûvel, de mivel nem éri fel, az ezt nem látja. Ezen felül: mikor mentünk át Budára? Fagyit nem kaptam és kétszer inzultáltam a macskaköveket. Szent Iván Bazilika. Szarvas Gábor tövében amúgy a Magyar Nyelvõr egy megkövesedett (vagy tán kõkori) példánya. Bölcsészet mindenhol. És emeletes babakocsik. (Kisfiam, ha rossz leszel, lekurblizlak/lekurvázlak.) Ó, és: "Majd növeszd meg újra", mint az egyelõre el-nem-készült, Hogyan találták fel a szexet c. Esterházy-regény zárómondata. Nem is beszélve a plüsshangú kéjenc japán kutyáról. Ja meg még: emeszpévirág és égõ autóval behajtani tilos tábla.

Lapzárta után: a szobor tanúbizonysága szerint Szarvas Gábor deréktól lefelé valóban oszlopból volt