E címbefoglalt nagy bölcsességet már Nietzsche óta tudjuk, aki ezzel a felkáltással reagált arra, hogy egy nap, mikor lehúzta volna a vécét csak homok jött belõle. Novai barátunk is ezzel szembesült a blogom esetében, mikor is tegnap (vagy elõtt) egy olvasói levélben felhívta a figyelmem, hogy bár minden áldott nap megnézi a blogomat, az baszik frissülni. Ha senki nincs aki elringasson ringasdelmagad alapon így elhatározta, amíg én olyan csipcsupságokkal foglalom el magam mint egyetem és magánélés, mentális önkielégítését áthelyezi ide, nevezetesen majd õ ír bejegyeznivalót (ami, ezt csak az újak kedvéért mondom, jó dolog, novai a világ legjobb bloggere) amiket aztán másnap megnéz és örömmel tapasztalja hogy végre frissült a blog így megint egy nappal elebb halaszthatja az öngyilkosságot (terv: felteszem önmaga halálracsiklandozása egy fagyasztott hallal és két doboz mirelit borsóval) és örömtõl csillogó szemekkel plusz átszellemült ábrázattal érdeklõdve elolvashatja majd a saját bejegyzését. Ez történik most is. Majd.