Ezt ma kaptam frissen csatolva a Novaitól, aki nyilván pont azért küldte így, hogy ki ne tegyem a blogra, de ez nyilván csak egy fondor terv része volt, nevezetesen, hogy ki akarta ám rakatni a blogra, csak ilyen csavarosan. Na tehát akkor végre a világraszóló nagy költészet visszatér, Hölgyeim és Uraim, Novai Gábor.
A párnáim csak a holnapra várnak
a szívem zárai majd megtalálnak
verejtékbõl adott a sors
egy kicsi kompótbors
sodort el a széllel szemben
egy vámpír veszett el bennem
