Hogy milyen módon lesz vége a Danubiusnak és a Slágernek, bevallom, nem érdekel. Pláne, mivel véleményem szerint úgyis visszakúsznak még. Nem kell félteni az ilyen pöcfegödröket. Ami viszont sokkal érdekesebb, az az, amit a tévében láttam. A Naplónak nevezett tévémûsor megint képes volt maga alá menni, bár a múlt (vagy azelõtti heti) hadd vegyem a számba még egy pár percre a farkad, Orbán Viktor oknyomozó riport után azt hittem, már nem tudnak újat mutatni. Dehogynem. A legújabb riport azt tárta fel, hogy micsoda nemzeti tragédia, hogy vége lesz (mondom, nem lesz, csak várjuk ki) ennek a két foslövellõ gennygóc rádiónak. Elsõsorban a Slágerért kellett, hogy megszakadjon a szívünk, ami kétség kívül még a tûrhetõbbik volt, elsõsorban a zenék miatt (többnyire unásig nyomott, de legalább nosztalgikus kínálat). A kamera érzékletesen bemászott a rádió stúdiójába, ahol egy még véletlenül sem megrendezett jelenet (elvégre is csak pár kamera, mikrofon, világosító, rendezõ és riporter lehetett jelen a stábból) keretében még maga Bochkor Gábor is kiszenvedett magából egy könnycseppet, hát tényleg, a szív megszakad, többé nem is tudom, honnan fog szólni az ádzsászkó tuszéj álavjú, azt meg végképp el sem tudom képzelni, hol fogja ezentúl elõadni Boros Lajos kiválóbbnál kiválóbb fingós humorának gyöngyszemeit. A pletyka szerint csinálnak egy saját rádiót Bochkorral. Már elõre remegek a gyönyörtõl. Szomorú képek, szigorú, vádló hangú kommentár, mit vesztettél, ó, drága, vérzõ Magyarország, ahol idézem 2006. szeptembere óta mindenki rosszul érzi magát. Érdekes, akkoriban még a Napló vasgerincû riporterei sem így látták a történteket. Hogy a mai adás pont a politikai dörgölõzésnek volt szentelve, csak az iróniának adott utolsó döfés. Bochkor Gábor meg is jegyezte, úgy látszik, Magyarország még mindig nem elég érett a demokráciára. És hogy miért? Hát az ádzsászkó miatt. Tizenötezer ember, nem kevesebb, ennyinek hiányzik a két rádió a Napló nem reprezentatív felmérése szerint. Ilyenkor elgondolkozom, ha mondjuk egy atombomba eltörölne minket a világ színérõl, most komolyan, hiányoznánk valakinek? Nyilván, a Sláger és a Danubius is hiányzik.
A Napló legalább megmarad. Lesznek megint családi drámák, szemétszedõ akciók, igazán kemény, izzasztó kérdések a gonosz politikusoknak akiknek azért megy mindig egy kis hamiskás kacsintás a sarokba, bõdületes közhelyek mint például: hmm, milyen korruptak már ezek a politikusok, hát mik vannak és látványosan összeütik a kezüket, hát tényleg mik vannak, úr isten, szóval ezek megmaradnak, minden héten, a magyarság legnagyobb szellemi kiválóságainak interpretálásában, demagóg lózungok, semmirõl se szóló szájtépések, igen, köszönjük, ez jár nekünk, ezt érdemeljük a tévétõl. És valóban. Nagyjából azt kapjuk, amit hiányolni kezdünk a rádióból. Konkrétan a SZART. Similis simile gaudet.
