Nos, néha elõfordul, hogy a világ nemcsak úgy elmegy mellettem, hanem meg is szólít. Így rúgott gyomorszájba pár napja a hír, miszerint Benkõ Dániel, országosan elnézett zenebohóc egy valóságsóban keres magának feleséget. Ez teljesen rendjén van így, minden ember magányos egy picit, van, aki jobban is, még azon sem akadok fönn, hogy minek ezt közvetíteni, hiszen nem újkeletû találmány a trash-reality (ha jól tudom, ez is az lesz majd), még talán szórakoztató (?) is lesz. Amiért én biztosan le fogok ülni a dolog elé legalább egy adás erejéig, az az, hogy szeretném látni, mármint nemcsak a szófordulat szintjén, hanem szó szerint is szeretném látni azt az iksz nõt, megtudni a nevüket, látni, hogy néznek ki, hallani, miket bírnak mondani, honnan jönnek, mivel foglalkoznak tyúkszaros napjaikban stb., egyszóval szükségem van rá, hogy megtudjam, ki az az iksz számú nõ, aki nemcsak fizikai és egzisztenciális gerjedelmet érez Benkõ Dániel iránt (vagy legalábbis ez szerepel a forgatókönyvében, manapság ez szinte egyremegy), hanem mindezt a tévében és potenciálisan másfélmillió magyar tévénézõ elõtt felvállalja. Na ezek a nõk érdekelnek engem, nem is csak mint szájhúzó értelmiségit, hanem engem, a magánembert is. Szándékom szerint ugyanis a Benkõ szerelmi sóból kiesett nõk (mint a csapatok a béelbõl az uefa-kupába) autamikusan kvalifikálva tekinthetik magukat az én kegyeimért folyó versengést megörökítõ valóságsóba. Akinek jó Benkõ Dániel annak jó vagyok én is. Akinek jó vagyok én is az jó nekem. Vagy nem? Nem sokára kiderül a Kispados Lavsztori címû tervezett valóságsómból.