Na hát ez csodálatos volt, megvolt a rég várt Petőfi-boogie is, már csak SóbertNorbert hiányzott, hogy eegy két ész eegy két égesszük a zírt talpramagyar égesszük a zírt... volt persze talpramagyar is, most kórusban, a legjobb a vágóképként beadott egyszeri Böskenéni volt, aki lelkesen harsogta hogy neki is fényesebb a láncnál a kard már látom ahogy megy is elgyepálni mindenkit a szabadság nevében, ha már a magyarok istenére megesküdött hogy ő sem lesz tovább rab. Voltak összevissza szédelgésző gyerekek is a karzaton és amitől majd leesett az állam, a másik, illetve Dobó Kata képességeit is figyelembe véve a színésznő Fullajtár Andrea volt, aki mellesleg az egyik kedvenc színésznőm, mégiscsak a műsor végi szereposztásból jöttem rá, hogy ő volt az, asszem jobb is így. Persze az sem volt semmi, ahogy a harisnyás pippinek öltöztetett Dobó Kata naivaként rácsodálkozott, hogy jé valóban volt egy ilyen Petőfi nevű faszi, hát ez milyen érdekes, na nembánom srácok, majd lehet, hogy beleolvasok. Erre (ezek szerint) Fullajtár hozzá is teszi, hogy igen igen, helyes, mivel Petőfiben az a jó, hogy már nem pofázik vissza, csak ír, nem beszél, de arra egészen megteszi, nem pont, de nagyjából így volt. Lényegileg. Ezek után jött némi 15-i mjuzikel, megint megtudtuk, hogy nem Dobó Katának van jó hangja csak különböző producereknek nagy szekszuális étvágya és persze a végére kaptunk némi nemzeti gitárszólót is, ezen a ponton elmorzsoltam egy könnycseppet. Már csak ez hiányzott:
