nem is olyan rég egy kedvesnek szánt és itt most nem idézőjelben, vélhetően tényleg kedves indíttatású megjegyzésben azt a tanácsot kaptam, hogy próbáljam meg a dolgok jobbik vagy milyen oldalát nézni, kezdhetném például a karácsonnyal. nos, nem akarok igazi blogot csinálni az ilyen betegből, tehát nem fogom részletezni, de a karácsony egy szar ügy. nem általában, mindig és mindenkinek, de az. ez egyáltalán nem az ünnep hibája, néha a mi készülékünkben van, de vannak olyan időszakok, amikor nincs az a kisjézus aki megoldaná. pláne ha az ember nem is hisz az ajándékokat jóságot boldogságot és békét hozó fiktív pelenkásokban, akik majd helyette megoldják az életét. nem kívántam bővebb karácsonyi bejegyzéssel terhelni ezt a szerencsétlen blogot, gondoltam, hogy mindenkinek hite/nemhite/ízlése szerinti boldog decembert kívánok most sem akarok ennél sokkal tovább menni, de ki kell ábrándítsam a helyi optimistákat, részemről minden ilyen karácsony egyre rosszabb. ezért sem kívánok bővebben foglalkozni vele és ennél nagyobb mértékben magánélni az interneten. talán ez is túlzás. így hát következzék egy vicc:

két ló megy a sivatagban az egyik meghal.