Sir Wrigghington Laci Gyök Három:
Át
Rendkívül nagy potentát
on szakadt a patent át.
Íme Sir Wrigghington Laci Gyök Három első munkásmozgalmi verse. A jelentőségét tekintve eposzi méretűvé duzzadt remekműben élesen kidomborodik a szerző szerdai világnézete. (Ti. Sir Wrigghington Laci Gyök Három a hét páros napjain kapitalista, páratlanokon kommunista, a hétvégét pedig a jobboldali irányzatoknak szenteli. De van amikor nem tartja be a sorrendet, ez leginkább a helyi italmérésben elfogyasztott elesdés narancslék mennyiségétől függ.)* A költemény allegorikus nyitó (sőt, egyetlen!) képében egy befolyásos zsírgazdag kapitalista fasisztoburzsoá bankárkormány brókergyurcsány pézemberen szakad el övének patentje, ami áttételesen azt jelenti, hogy már nem jó az öv. Erre a szerző életrajzából is következtethetünk, aki (mint tudjuk) kényszeresen irtózik az övektől. Sir Wrigghington Laci Gyök Három balteusfóbiája olyan előrehaladott, hogy egy ízben egik saját kéziratával készült agyoncsapni egy (állítása szerint) rátámadni készülő, őt gyanúsan méregető övet. (A brutális közelharcra végül csak azért nem került sor, mert az öv elolvasván a regény első pár sorát, harcképtelenné vált.) A költő tehát a sorok papírravetése közben egyrészt arra gondolt, hogy az újgazdag arisztokrata réteg orcátlan dőzsölésében annyira elveszti a mértéket, hogy önmagába torkollik (eredeti képzavar, vásároljon hamisítatlan magyar terméket) és csúfos bukásával előkészíti a terepet az uralomra immáron megérett munkásosztálynak, másrészt arra, hogy talán mégse ártott volna tejet is hozni a boltból, mert a frigóban már csak egy fél üveg van és az is furcsán savanyú szagú... Ez a mű Sir Wrigghington Laci Gyök Három forradalmi látomásköltészetének tetőpontja.
* csak viccelek, természetesen nem narancs-, hanem almalét iszik, a narancs a bénáké
