Sir Wrigghington Laci Gyök Három:
Ne sírj
Encsi, szivecském ne sírj
mer az nem jó
Íme egy újabb zavarbaejtően gyönyörű és már-már megrendítően szívbemarkoló költemény korunk legnagyobb élő író per költőfejedelmétől, Sir Wrigghington Laci Gyök Háromtól. A műre elsősorban a még újabb népiesség (a Traktor József vezette /ld. még: "Gyű a trágya!" /Modern népi írók antológiája, 2005 - Petrencés Pitymallat Kiadó/ irodalmi irányzat) másodsorban pedig egy reggeli előtt elfogyasztott fekete presszókávé hatott. Örömmel töltheti el az olvasót, hogy Sir Wrigghington Laci Gyök Három legutóbbi, bonyolultabb versei után visszatért a romlatlan tisztaság eszményét reprezentáló, egyszerűbb formákhoz, s bár a versben erősen érződik a közepe felé élesen, feszültségfokozás céljából megtörő, ám addig is szándékoltan döcögő metrum, a vers szabadvers. Egyes értelmezések szerint a szövegben "a lírai én arra kéri versbéli szerelmét, hogy ne sírjon, mert az nem jó", ám ez az állítás mindmáig nem nyert bizonyságot. Más irodalmi szakvélemények szerint (és nem titkolom, szerintem is) ez az interpretáció pusztán találgatásra alapozott belemagyarázás, a költő szavainak kiforgatása, gondolatainak megerőszakolása. Pfúj.
