szóval nemrég valaki akiről most nem árulom el, hogy a csaba mondta nekem hogy ő ilyen sercli art művész akar lenni. én azonban sokáig nem tudtam mi az a sercli art. a szégyenteljes műveletlenségemnek azonban vége.

a sercli art lényege hogy fognak egy kenyeret, kiállítják valahova és akkor az ott van.

ez voltaképpen az univerzum konfúz monotonitását hivatott kifejezni, de egy-két rendkívül underground művésznél mint például Kovács Ferenc (48) péknél a transzatlanti jambikus szegregáció okozta kulturális sokk alternatív leképzési módjainak visszásságát. A sercli art a legbonyolultabb és legösszetettebb önkifejezési formák egyike, ahol nem csak a közönség, maga a művész sem lehet száz százalékig biztos abban, hogy érti, miről szól alkotása. A sercli art a 20-as években, Manhattanben és Párizs környékén kezdett kibontakozni, majd a második világháború után színrelépő, radikálisan újító iskola (ismertebb nevükön a vajaskenyeresek) egészen új tartalommal töltötték meg a már elavultnak tűnő formákat. Rövidesen azonban komoly ideológiai háború alakult ki a (Roland Cheval vezette) posztparizeres brúgósok és az ortodox kuglófosok (Mo O'Riley) közt.

A sercli artnak ma már sok ágazata elterjedt, a legnépszerűbb azonban a mainstreambe is betört kalácsos művészi kör. Ennek a tagjai ma a világ legnagyobb múzeumaiban rendezhetik be kortárs művészeti kiállításaikat.

Szóval hajrá csaba.