Gyakorlati tudnivalók a Neptimbu Egyházról –
Vallási vezetőink bemutat(koz)ása / I.
Bizonyára sokan, és sokat töprengtetek már az élet értelmén. De ha eddig nem is tettétek, sebaj, soha sem késő! Most alkalmatok nyílik egy tisztább és világosabb út meglelésére Shteve és Nyerkös vezetésével.
Minthogy hitünk gyakorlati részét és történelmi hátterét már áttekinthettétek Neptimbu Vallástan című kiadványunk első részében, a mostaniban vallásunk elméleti alapjaival ismerkedhettek meg.
Kik is a Neptimbu Egyház tagjai? Elsősorban emberek. Pont olyanok, mint te vagy én, pusztán másképp élnek. Életünket ugyanis az ősi nepáli és timbuktui hagyományokat betartva, illetve az Egyetemes Bölcsességhez vezető ösvény keresésével éljük. Közösségünkben nincs helye irígységnek, kapzsiságnak, gonoszságnak, vagy agressziónak: mi a Szeretet egyháza vagyunk. A magasabb lelki szférák megleléséhez azonban szükség van pár segédeszközre is.
Mik ezek az eszközök és hogyan szerezhetem be őket? Az eszközeit mindenki maga válogatja meg, de senki nem választhat az egészségre káros szert. Mi, tehát Stheve és Nyerkös elsősorban a numtent, tehát a kecskeszart, illetve annak különböző felhasználási múdjaival előállított termékeit javasoljuk, melyeket tőlünk szerezhettek be. (Jómagam például a Kr.e. 1540-es nepáli lilapenészesre esküszöm.)
Ígérhet-e egy vallási közösség örök boldogságot? Ha igen, hogyan? Az Örök Boldogság elérésének legigazibb módja vitathatatlanul a többezeréves timbuktui és nepáli bölcsesség és napjaink tudásának szintéziséből létrejövő Meditatív Merengés. Mi (a több életen végighúzódó fizikai felkészítés mellett) elsősorban ezt nyújtjuk Testvéreinknek.
Most pedig, hogy ezt a pár kérdést tisztáztuk, pár szóban bemutatkoznék. A nevem Nyerkös, de mint tudjuk, a név csak azon világi hívságok egyike, melyek nem terelhetik el éber figyelmünket a Fényesség felé vezető útról. Kr.e. 4578-ban születtem (először) a mai Magyarországnál másfélszer nagyobb, ma Nepálnak nevezett ország területén, a Himalája csúcsai közt. Ekkor még Kwaigh Tuáj Shunnak (magyarul: A Világot Megvilágosító Bölcs Jakot Megfejő Szellem Gyermekének) hívtak. Számtalan életet töltöttem itt, a Himalájában barátommal és testvéremmel, Maonguj Szej Jiannal ( [=A Reményt Hozó Tiszta Forrásból Cseppentett Lelkű Ifjú Bölcs] akit ti Stheve néven ismertek), akivel felváltva voltunk egymás mesterei a Bölcsesség kutatásában. Mindannyiunk nagymestere azonban Buáuj Puk Puk Loufaas volt, aki Kr.e. 1198-ban hagyott itt minket (miután egy alkalommal felrobbant az agya és három csakrája a túlzott bölcsesség befogadása végett), hogy most az ötödik dimenzióban vezesse ifjú tanítványait a Fény felé.
Magyarországra a honfoglaláskor kerültem és mint nepáli táltos vettem részt eme felemelő aktusban. Legutóbb 1989-ben cserélt testet a lelkem, mikor is Nyerkös néven születtem újjá (illetve nem pont ezen a néven, de a timbuktui bölcsek ezt a nevet súgták a fülembe eszmélésem hajnalán, de az sem kizárt hogy tájszólással beszélt az ősi bölcs szellem). Utóbbi öt életemben elsődlegesen a magyarországi Neptimbu Egyház szervezésével és tagjainak szellemi nevelésével foglalatoskodtam, szakterületeim pedig az energiátadás, a neptimbu vallás története, a kecskeszarfajták feldolgozása és felkutatása, illetve a nők szerepe a neptimbu egyházban, vallásban és kultúrkörön belül. Utóbbi szakterületemmel kevés szabadidőmben is szívesen foglalkozom, egy-egy kiadós elmélkedés után.
Vallástanunk harmadik részében majd ismét Stheve szól hozzátok.
Fényesség és Szeretet kísérje utatokat.
Nepáli Hitgyülekezet
