szóval tartozom egy vallomással.
most nem nagyon jut eszembe semmi igazán vicces. akarom mondani mostanában. per pillanat például legszívesebben fognék egy kurva nagy lángszórót beraknám a számba és belülről kiégetném a fejem. talán a torkomon is ledughatnám úgy mégiscsak látványosabb lenne ki tudja. szóval bocsánatot szeretnék kérni. én tényleg igyekeztem vicces lenni, nem nem jó szó majd kijavítom, amíg lehetett és most is menne talán de az inkább lenne szánalmas mint humoros. a vicces viszont tényleg nem jó szó. én azthiszem már ha van ennyi önismeretem sose voltam vicces. ennek ellenére az emberek (különböző indíttatásokból de) szinte mindig nevettek rajtam. valószínűleg inkább azért mert furcsa vagyok és ami furcsa azt vagy megverjük vagy kinevetjük. már egész kiskoromban is inkább a kinevetjük verziót szerettem jobban testi épségemet megőrzendő - lelkit meg feláldozva ha úgy tetszik de költői. kész röhej hogy tizennyolc éves elmúltam és még félek a nagy szavaktól. (lélek szív ábránd egyebek) szóval most nem lesz tréfa. nem tudom meddig. hogy a bloggal addig mi lesz nem tudom. nem hagyom abba mert az olyan ciki ugye, szerintem majd ilyen absztrakt rajzokat rakok fel mert azokat nem értitek (én se) és akkor jobbhíján nevettek majd azokon az ínséges időkben meg ugye van az a másik rendkívül nagy humorom amikor oda nem illő képet rakok be például most egy mosolygó japán kislány vagy egy délszumátrai hangyászsün pont jó lenne aki még nem unja biztos legalább mosolyog rajta ha nem nevet. egyszer valaki azt mondta nekem (és most csakazértis kikerülöm a lélek szót) hogy akkor mondjuk úgy mentális rákom van. hát legyen. szóval úgy csinálom majd hogy jóllakjon a blog meg a rák is. végülis veletek is van ilyen. mármint amikor nincs poén. legalább néha. a vécén vagy a kádban őszintébb és per vagy kiszolgáltatottabb pillanatokban. csak van olyan amikor csak az a nagy fehér csend. de azért majd igyekszem. eddig is volt valahogy majd eztán is lesz. mindjárt keresek délszumátrai hangyászsünt aztán nevessen akinek van rá ideje.
bocs hogy raboltam az időtöket. (nem csak most. születésem óta.)
