Essen akkor pár szó a nagy izlandi irodalomtörténészről, Duntip Mjeäee-ről (ejtsd: Duntip Mjeäee) is, aki igazi áttörést hozott az irodalom, sőt, általában a művészet szemléletében is. Kiindulása alapja, miszerint a Bibliát, mely lévén az első igazán nagy műalkotása az emberiségnek, minden további művészetnek valamiféle kulcsa, nem szabad elvont fogalomként, vagy valamiféle bonyolult kódrendszerként tekinteni. Főműve, a Bible, the Great Pony of Art merőben új dimenziókat nyit meg a bibliaértelmezők számára. Már maga a felfogás is, miszerint a Bibliát a művészet "nagy pónijaként" kezeljük, akkora újítás volt, hogy ebbe többen (köztük Northrop Frye és kishíján Németh Gé Béla is) belehaltak. A mű 4589 oldalon elképesztő izgalmas és meggyőző érveléssel bizonyítja be, hogy a Biblia valóban a művészet "nagy pónija". Ez az állítás, mely merőben ellentmond mindenfajta addigi felfogásnak, azonban csak a tavalyi év elejéig szerepelt az egyetlen lehetséges felfogásként a köztudatban. Tavaly ugyanis megjelent a bantu bklopétruuuáu törzs törzsfőnökének, Mkbáó Kbkluááááééééááá-nak Bible, the Great Sock-Drier of Art című tanulmánykötete, mely egyszerre megcáfolta az addig megdönthetetlennek hitt póni-elméletet. A felfogás, miszerint a Biblia sokkal inkább a művészet "nagy zokniszárítója", elsöpörte Mjeäee érveit és az év tudományos teóriájának bizonyult, amiért Kbkluááááééééááá meg is kapta a bklopétruuuáu törzs alternatív Nobel-díját. A vita azonban nem tekinthető lezártnak, mivel köztudott, hogy Mjeäee két indián filológussal, Lemenő Nappal és Öregedő Medvével összefogva már dolgozik méltó válaszán a Bible, the Great Pony and Duck-Shaped Cupboard of Art (Biblia, a művészet nagy pónija és kacsaalakú szekrénye) című köteten.