Sir Wrigghington Laci Gyök Három új akármije:
moláééééőőőőíííí krááhrőőőőőőőő stíííííííííí aaalllkljéáálkásáésdaű nyeeeeeeeeeeeee, mondom örményül szerelmemnek, Egy Asztal Van a Nyakamon Klárának de már nem is figyelt rám. Ennek több oka is lehetett. Egy: nem tud örményül. Kettő: ez igazából nem is örmény, hanem egy grúz nyelvjárás, amit csak öt heggyel odébb használnak. Tudtam, hogy szakítani akar velem. Korábban minden nap vett két kiló halat a lónak. Hogy legyen kivel beszélgetnie. De aznap nem. A ló sírt. Sokáig nem történt semmi. Ne, üvöltöttem, ne, ne! Mi bajod van, kérdezte. Semmi, mondtam. Tényleg nem volt semmi.
*
Három hétig vártam a lábra. Úgy volt, hogy még három héttel a három, hétig várakozás előtt leszállítják, de nem tették. Klára megint feszült volt. Minek neked még egy láb, kérdezte és a sarokban felhalmozott lábakra mutatott. Megint nem vettél be nyugtatót, mondtam. De, vettem, felelte. Tényleg vett.
*
Már alig látszott az ajtóból. Elment. Itt hagyott és vitte a lábakat, a lovat és a kétezer-ötszáznegyvenkétszer két kiló rohadt halat. Ne menj el, mondtam volna, de nem jött ki egy hang se a torkomon. Sírtam. Belül. Taknyodzott a hasfalam. Utoljára tizenhárom éve esett meg ez velem. Amikor a postás meghalt. Pedig nem is ismertem. Egy szerb postás halt meg ugyanis akkor. Én norvég vagyok. De éreztem, hogy meghalt. Éreztem, és most is érzem, hogy meghalt valami bennem. Menthetetlenül robogtam életem egy új korszaka felé. Úgy éreztem magam, mintha kurvára bevágtam volna a lábam. Tényleg bevágtam.
Ezek egyébként Sir Wrigghington Laci Gyök Három készülő, új regényének, a Tényleg - sokszor két kiló hal részletei voltak. Előző regénye, aminek így hirtelen nem jut eszembe a címe, de benne volt a Korzika szó, nagy siker lett és mindenki imádja. Az analfabéták, vakok és halottak is. Sir Wrigghington Laci Gyök Három a világ legnagyobb írója, költője és pandaidomárja. ave
