Egy Bono-átirat
Van love.
"szerencsés kézzel nyúltál bele"
"a csaj is ezt mondta"
100 biztos jel, amibõl tudhatod, hogy tavasz van:
#1.: süt a nap, csicseregnek a madarak stb.
#2-100.: a genealógiát genitáliának olvasod
Hogyan tudnál (egy Demjén-variáció)
Zsófiának
Hogyan tudnál élni nélkülem?
Hisz rólam szól az élet.
Nem törõdik senki sem veled,
hisz én vagyok a lényeg.
Hogyan tudnál élni nélkülem?
Úgy én se tudnék, tényleg.
Olyan lehet nélkülem neked,
mint nyár nélkül a télnek.
Hogyan tudnál élni nélkülem?
Úgy minek neked élet?
Nélkülem már nem lesz kit szeress.
Pláne, aki téged.
A 2014-es (meg a korábbi pár év) mindent elsöprõen kedvenc szava számomra a személyeskedés. Elsõsorban szakmai(nak szánt) bölcsészviták kontextusában. Na de jöjjön a példa:
1#: Én ezt így gondolom és ez emiatt így és csak így lehet jól, mindenki más hülye.
2#: Én nem így gondolom, ezek és ezek az érveim és nem tartom rokonszenvesnek azt az álláspontot, mely szerint egy valaki elõírhatja mindenki másnak, hogy mi alapján gondolkodhat és mit gondoljon valamirõl. Ezt hívják véleményszabadságnak.
1#: Ahh, nem bírom ezt a személyeskedést, így nem lehet vitatkozni.
...és ennek minden elképzelhetõ variációja, fõleg a fészbukon. Csak hogy értsük, mit jelent a személyeskedés.
"az aljam lángol", énekli a snájdig nótaénekes a fókuszban, vagy mit nézünk épp.
ilyen költõien én még embert nem hallottam nyilatkozni a tripperrõl.
Zsófia
Zsófiának
Nagyjából olyan közömbös vagy a számomra, mint egyik ló számára egy másik, tök ismeretlen ló fia
de hát azért te is így az ismerõseim közé tartozol, Zsófia
hát ez van
"Én bármit le tudok rajzolni.
Legfeljebb nem hasonlít"